A legtöbb ember nem ismeri a hallási illúziókat, mert sokkal nehezebb létrehozni, majd az interneten keresztül terjeszteni őket. A másik ok az, hogy a hallási illúziókat sokkal könnyebb és néha feltétlenül szükséges egy jó minőségű fejhallgatóval illusztrálni, nem pedig egyszerű mobiltelefon hangszórókkal. Bármi legyen is az oka, ha egyszer saját magad tapasztalod meg őket, biztosan meg akarod majd osztani családoddal és barátaiddal. Hogyan működnek a hallási illúziók? Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, először is tudnunk kell, hogyan érzékeljük a hangokat.
Psychoakusztika
A pszichoakusztika annak tudományos vizsgálata, hogy miként érzékeljük a hangokat, és milyen pszichológiai reakcióink vannak rájuk. Magában foglalja a teljes hallható spektrumot a beszédtől a zenén át minden más hangfrekvenciáig, amely a levegőn keresztül eljut a fülünkig. E tanulmány révén sokat megtudhatunk arról, hogy az emberek hogyan érzékelik a hangokat.
Ismert hallási illúziók
Most, hogy egy kicsit többet tudunk arról, hogyan érzékeljük a hangot, könnyebb lesz megértenünk néhány gyakori módot, ahogyan a hangot félreértjük. Ezek az illúziók a hallásunkkal játszanak, és kihasználják a hallásérzékelésünk működésének korlátait. Készüljön fel arra, hogy megkérdőjelezzen mindent, amit a hallásunk működéséről tudni vél.
A magasságok körkörössége – a Shepard-skála illúziói
A Shepard-skála illúzióját több, egymástól egy oktávnyi távolságra lévő frekvencia sorrendben felfelé vagy lefelé történő lejátszásával hozzák létre. Vegyük példának a felszálló Shepard-skálát: ahogy a magasabb hangok közelednek a skála tetejéhez és fokozatosan elhalványulnak, úgy halványulnak a mélyebb hangok. Az egyes hangok hangmagassága a hurok során emelkedik, de amíg ez ismétlődik, a fülünk azt hiszi, hogy egy folyamatosan emelkedő hangot hallunk, pedig a hanghurok még mindig ugyanaz. Ez a nagyszerű koncepció más esetekben is alkalmazható, ahol a hangmagasságon kívül más szempontok megváltoztatásával is létrehozhatunk ilyen hallható illúziókat.
Emelkedő ritmusok
Ezek egy újabb illúzió, amely elhiteti velünk, hogy a hallott hang olyasmi, ami nem az. Az emelkedő ritmusoknál az ismétlődő looping ritmus úgy hangzik, mintha egyre gyorsabb és gyorsabb lenne, miközben a valóságban minden egyes hanghurok pontosan ugyanolyan marad. Ez egy nagyon hasonló koncepció, mint a Shepard-hang, de ahelyett, hogy a magasabb vagy alacsonyabb hangok a spektrum ellentétes végén visszhangoznának, ebben az esetben a ritmus gyorsabb része folyamatosan elhalkul, míg a lassabb rész felerősödik.
A ritmusok a hurokban valójában felgyorsulnak, de van egy végpontjuk. Ha ezeket a hanghurkokat ismételten lejátsszuk, az agyunk ezeket az azonos hanghurkokat egy folyamatosan növekvő ritmusnak hallja. Sok elektronikus zenei producer nagyon hatékonyan használta ezt a koncepciót az elmúlt években.
Binaurális illúzió
Ha hallottál már a binaurális illúzióról vagy a binaurális ütemekről, akkor talán a hullámterápia kapcsán. Egyre népszerűbb a meditáció világában, és sokan úgy vélik, hogy a binaurális ütemek segíthetnek csökkenteni a szorongást és a stresszt, segítenek ellazulni és jobb alváshoz vezetnek. A konkrét egészségügyi felhasználásról egyelőre csak találgatások vannak, de a binaurális illúzió az igazi.
A binaurális ütemek olyan hangillúziók, amelyekben két, kissé eltérő frekvenciájú hangot játszanak be mindkét fülbe fejhallgatón keresztül, és egy harmadik hangot állít elő az elménk, amely az egyik és a másik hang közötti frekvenciakülönbséget hozza létre. Például, ha a bal fülben a hangot 100 Hz-es frekvenciával vagy 100 ütés/másodperc frekvenciával, a jobb fülben a hangot 103 Hz-es frekvenciával játsszák le, akkor a harmadik érzékelt hangot 3 Hz-es frekvenciával halljuk.
Ehhez az illúzióhoz azonban fejhallgató használata szükséges, mert szinte minden más esetben mindkét fül egyszerre fogja fel mindkét hangot, és az illúzió nem fog működni.
A beszélő zongora illúziója
A világban keringő nagy hallási illúziók egyike a beszélő zongora illúziója. Ebben az illúzióban egy MP3 zenei vagy beszédfájlt MIDI-be konvertálnak, és egy zongorán keresztül lejátsszák. Az így keletkező hangzás kaotikus, de amint a fülünk alkalmazkodik, a lejátszott dal szavait is ki lehet venni a kiválasztott billentyűk egyidejű megszólaltatásának formájában.
Mivel szinte minden hang csak több hang összege, a hangot alkotó egyes hangok reprodukálásával, például egy zongorán vagy más hangszeren, még ott is hallani fogod a szöveget, ahol nincs.
Ugyanez igaz bármely hangszerre. A hangillúziók világában azonban a zongora nem feltétlenül a legjobb tolmácsa az emberi hangnak. A MIDI lejátszó eszközön egy hangszer előbeállításának kiválasztása olyan hangokat produkál, amelyek közelebb állnak a tökéletes szinuszhullámhoz, mint a fuvola, felerősítve ezt a hallási illúziót.
McGurk-hatás
A hallható és látható ingereket kombináló illúzió a McGurk-hatás. Ha valaha is hallottál már beszédhangokat, amelyek a szád mozgásától függően másképp hangzanak, akkor tanúja voltál a McGurk-hatásnak. Ez annak köszönhető, hogy a megfelelő beszédhallgatás nagy része az alakzatok, például a száj beszéd közbeni mozgásának nézegetésével jár. Ha a hang forrása halvány, agyunk vizuális nyomokat keres, hogy pontosan meg tudja állapítani, mit mond az illető. Ha tehát egy zajos, rossz akusztikájú helyiségben vagyunk, elég gyakran félreérthetjük azt, amit valaki mond nekünk.
Egy népszerű, az interneten keringő videón, amely erre az illúzióra vonatkozik, egy olyan képet látunk, amelyen egy férfi hasonlóan hangzó szavakat mond, miközben a hangsávban csak az egyik szó hallható. Minden alkalommal, amikor látjuk, hogy a férfi a másik szavak egyikét mondja, miközben egy hasonló szót hallunk ugyanabban a hangsávban, az agyunk a hangot az általa mondott szóvá alakítja. Ez egy nagyon érdekes betekintés abba, hogy a látás és a hallás érzékszerveink hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
Tanulás a hallási illúziókból
A hallási illúziók az érzékelés és a valóság közötti különbséget szemléltetik. Mi emberek hajlamosak vagyunk bízni az érzékelésünkben, és az ösztöneink diktálják a cselekedeteinket, de ezek az érzékelések nem tévedhetetlenek. Az optikai illúziók megkérdőjelezik a látott dolgokat, míg a hallási illúziók megtanítják, hogyan lehet a hallásunkat becsapni, hogy olyan hangokat halljunk, amelyek valójában nem is léteznek. Ha legközelebb valaki megkérdezi, hogy „mit hall”, lehet, hogy a kérdés kicsit nehezebb lesz, mint valaha.